Igaz, hogy repülőgépet akartál vezetni?

Igen, óvodás voltam és az óvónő megkérdezte, mik akarunk lenni, ha felnövünk:
- Vadászrepülő pilóta akarok lenni. - ő megállt az asztalom előtt.
- Te nem vagy asztmás?
- De.
- Nos, soha nem leszel vadászgép pilóta.

Wow, ez durva.

Összetörtem. Soha nem folytattam az égi pályafutásom.

Mégis, a repülés helyett, meg volt a színészi gén. Hogyan jutottál végül erre a pályára?

Az első előadásom általános iskolában volt. Mikor kisétáltam a fények alatt és a közönség figyelt, úgy éreztem megkaptam, amire vágytam. De mégsem gondoltam, hogy ez az, amire képes vagyok

Miért nem?

Munkásosztályból való gyerek voltam és láttam, ahogy a középosztálybeliek színészkednek. Így hát elmentem és sok különféle dolgot csináltam. Érdekeltek az épületek, valóságosan imádtam őket. Sok házon és irodán dolgozam és ez jó dolog volt. Egyszer pedig Neil Perrynek dolgoztam csaposként és felszolgálógént.

Tehát, mikor eldöntötted, hogy kipróbálod magad a NIDA-nál, a legfőbb színészi tapasztalatod az általános iskolából származott?

Nem volt technikai gyakorlatom. Nem tudtam, mit csinálok, de mikor jónak éreztem, az ösztönből jött és úgy gondoltam, az emberek látják. És a szenvedély. Ha valaha elvesztem a szenvedélyt, úgy hiszem pályát váltok.

Nagyravágyó vagy?

Ez egy nagyon csúnya szó lehet, főleg ebben a szakmában. De mindig sok ösztönzésem volt. Mikor épületeken dolgoztam, vagy meghallgatásra jártam, vagy az Egyesült Államokba költöztem, mindig a teljes szívemmel tettem. Nem tudom hogy lehet ezt bárhogy másképp csinálni.