Ma reggel v�gre siker�lt neki�llnom a sztori �r�s�nak �s el is k�sz�lt az els� fejezet. Azt nem tudom, hogy mikor j�n a k�vetkez�, de igyekszem �s addig is j� olvas�st ehhez. A v�lem�nyeteket pedig nagyon v�rom a chatben. A bejegyz�s alj�n pedig tal�ltok egy zen�z, amit az olvas�shoz aj�nlok.

Az aut� rohaml�ptekben szelte a cs�kokat. A sof�r az utols� l�er�ig kipr�selte bel�le a kilom�tereket. K�s�sben voltak �lete legszebb napj�n.

Legal�bbis azt gondoln�nk, hogy a legszebben. � a norm�lisn�l idegesebben szorongott a kocsi h�ts� �l�s�n, �s ha tehette volna, ott helyben meg�ll�tja azt. De nem lehetett. Akkor �s ott nem. Mindenki azt v�rta t�le, hogy boldog �s el�gedett legyen. Mindenki, kiv�ve saj�t maga.
Pontosabban � is azt v�rta, csak nem �gy. Nem ennek a f�rfinak az oldal�n.
A j�rm� egy hatalmas f�kez�ssel meg�llt a bazilika el�tt �s miut�n kitekintett az ablakon, a marad�k leveg� is kipr�sel�d�tt t�dej�b�l �s eszeveszett pr�b�lkoz�ssal pr�b�lta p�tolni azt. Alig egy perccel k�s�bb m�r ny�lott is az ajt�. Ha eddig viszonylagosan biztons�gban is �rezte mag�t odabent, az most egy szempillant�s alatt k�dd� v�lt. Egy er�s k�z ny�lt fel�, hogy kir�ntsa, sz�m�ra eddig v�delmet ny�jt� �llapot�b�l.

N�mi haboz�s ut�n megragadta a sof�r kez�t �s nagy neh�zs�gek �r�n kik�sz�l�dott, gy�ny�r�, h�feh�r ruh�j�ban az aut�b�l. Ahogy ki�rt a friss leveg�re a f�rfi el is engedte, � pedig �gy �rezte, menten elveszti egyens�ly�t �s nem lesz k�pes bemenni azon az ajt�n. Ruh�j�nak hatalmas abroncs�ba kapaszkodva v�g�l is visszaszerezte stabilit�s�t �s miut�n megigaz�totta a ruhak�ltem�nyt d�sz�t� bord� szalagot, m�g egyszer, utolj�ra k�rben�zett.

Nem tudta, m�g saj�t mag�nak sem elmondani, mi�rt tette, de tudta, hogy ezt kell tennie. Egy r�sze m�g mindig a menek�l�st kereste. Azonban csal�dnia kellett. Nem tudta, mit v�rt, de azt igen, hogy az biztosan nem volt ott.

Bok�ja fel� emelte neh�z ruh�j�nak alj�t, majd �vatos �s lass� l�ptekkel elindult felfel�, a bazilika, most sokkal r�videbbnek t�n� l�pcs�fokain. Most, hogy m�g ki akarta �lvezni szabads�g�nak minden pillanat�t, az a l�pcs�k fogyt�val egyre rohamosabban suhant el mellette.

M�r csak egy utols� l�p�s v�lasztotta el az ajt�ig, mikor megt�rt�nt az, amire val�sz�n�leg kor�bban v�rt.

Rohan� l�pteket �s saj�t nev�nek visszhangj�t hallotta a h�ta m�g�l. Megfordult, �s az a l�tv�ny t�rult a szeme el�, amit m�r t�bbsz�r meg�lmodott, de soha, m�g csak elk�pzelni sem merte, hogy egyszer val�s�gg� is v�lhat. Szokny�j�t m�g feljebb emelve, elindult vissza, a l�pcs� alj�ig, ahol a lohol� f�rfi m�r v�rta.

- Sz�val m�g nem k�stem el. – mondta lihegve – Val�sz�n�leg ezen a ponton m�r nem tudok semmit sem megv�ltoztatni, de valamit musz�j tudnod.

A n� sz�ve a tork�ban dobogott. Nem tudta pontosan, mi fog t�rt�nni, de azt tudta, hogy m�g nagyobb szenved�sbe fogja l�kni.

- Szeretlek Marion. Az �letemn�l is jobban.

Marion szem�be k�nny �lt. Ez volt az, amire eg�sz �let�ben v�gyott. Err�l �lmodozott m�r kisiskol�s kora �ta. Err�l, hogy ez a f�rfi egyszer ezeket a szavakat suttogja neki. De nem �gy. Nem most, mikor m�r nincs vissza�t. Tudta, hogy helyesen kell cselekednie.

Ruh�j�t leengedte, majd jobb kez�vel d�ht�l vez�relve, egy hatalmas pofont int�zett az el�tte �ll� f�rfihoz. Azonban az �rtette az ok�t. Tudta, hogy ezt meg�rdemelte. Megfogta a n� leereszked� karj�t, mag�hoz r�ntotta, majd l�gy cs�kot nyomott annak ajkaira. Marion is viszonozta a gesztust, pedig tudta, hogy ez, ebben a helyzetben nem helyes.

- Ezt nem szabad. – suttogta k�nnyt�l elp�r�sodott szemmel – Most m�r nem.

- Tudom, de musz�j volt megtennem. Am�g m�g az utols� rem�ny is �l, nem adhatom fel.

- �s mi�rt pont most j�tt�l r� erre? Csak eg�sz eddigi �leted volt meg r�, hogy ezt bel�sd, de nem, te az utols�, visszaford�thatatlan pillanatban cselekszel. Jellemz�. – v�gta hozz� d�h�sen Marion.
- Azt hiszed, nem �tkozom magam emiatt? Ott volt el�ttem a lehet�s�g, egy gy�ny�r� �let lehet�s�ge, de �n elszalasztottam. Ezzel pedig f�jdalmat okoztam mindkett�nknek. – most m�r Alex szemeit is k�nny kezdte �ztatni.

- Ezen m�r nem tudunk v�ltoztatni. – a n� megt�r�lte szemeit, majd �jra kez�be kapta ruh�j�t �s h�tat ford�tva a f�rfinak, elindult vissza, a templom ajtaj�hoz.

Alex m�g n�zte, ahogy �lete megtal�lt �rtelme egyes�vel veszi a l�pcs�fokokat, majd zsebre dugott k�zzel � is h�tat ford�tott �s elindult arra, ahonnan n�h�ny perce m�g rem�nyekkel telve rohant. Hallotta, ahogy becsuk�dik a bazilika ajtaja, �s a vend�gsereg egy emberk�nt �ljenzi az „elveszett” menyasszonyt.

Zene, amit aj�nlok az olvas�shoz